2006-ban élelmiszeripari üzemmérnökként egy kutató intézet laboratóriumában dolgoztam, amikor elkezdtem másfajta jövőkép után áhítozni. Talán hiányzott a gondtalan gyermekkor, a nagyszülői házban eltöltött vakációk és az az atmoszféra, ami akkor és ott körülvett. A természet közelsége és illata, ahol az ember még alázattal és tisztelettel fogadja mindazt, amit a növények és állatok nyújtanak a számára, és nem a mértéktelen kiaknázás vezérli, hanem a féltő gondoskodás, hogy ezeket a kincseket méltán kiérdemelje. 
Ráérezve, hogy milyen álmokat dédelgetek – férjemtől kaptam egy kecskét, Andit. Hamar kiderült, hogy társas lény, így szereztünk neki egy barátnőt. Majd,- mint gombhoz a kabátot, - megvettük álmaink tanyáját és valamelyest benépesítettük. A mai napig saját szaporulatból igyekszünk duzzasztani az állományt, de csak addig a mértékig, amíg a kecskéinknek neve is van, nem csak száma.
Mostanra a tanyát 13 hektár erdő, legelő és szántó 
veszi körül, biztosítva ezzel állataink életterét, és a téli betevő megtermelését. A tartási körülményük- re, takarmányozásukra pusztán állatbaráti szeretetből fakadóan is igényesek vagyunk. A kecskék létszámához képest tágas és vegyszermentes legelő áll rendelkezésre, a mangalicák az erdőben kedvükre turkálnak. Soha nem kapnak tápot, koncentrátumokat, vagy bármilyen mesterségesen előállított hozamnövelőt. Mindez lehetővé teszi számunkra azt az alapanyagot, amiből magas minőségű, egészséges terméket állíthatunk elő.
A kívülről hagyományőrző, de belülről korszerű és higiénikus feldolgozóban tavasztól őszig kecsketej feldolgozása történik. Ennek „melléktermékeként” tekintélyes mennyiségű, fehérjében, tápanyagban rendkívül gazdag és értékes savó keletkezik, kiegészítve a mangalicáink étlapját. Őszre, amikor a kecskék – természetüknél fogva – elapasztanak, a mangalicák vágáséretté növekednek. Ekkor a sajtkonyha kolbászfeldolgozóvá minősül át egészen tavaszig.
Mindkét termékféleség előállítása tradicionális technológiával történik, a jelenkor eszközeinek használatával. A feldolgozás ugyanazon elv mentén zajlik, ami az állattartásunkra is jellemző. Nem élünk a „modernkor vívmányaival”, aromákkal, tartósítószerekkel és egyéb, nem kívánatos adalékanyagokkal. A tejtermékeink „élő” ízesítőkkel készülnek. A kézműves sajtjainkba mindig friss zöldfűszer, fokhagyma stb. kerül, a joghurtokba friss, vagy általunk idényében lefagyasztott gyümölcs. A kolbász receptje nagyapai örökség, csak jó minőségű magyar fűszereket tartalmaz, a füstölt áruinkat is úgy készítjük, mint öregjeink. A pác-sókat (nitrát) nem ismerjük, a füstölés hagyományosan akác- és bükkfával történik. 
A fentiek hiteléül nem támogat minket semmilyen hangzatos minőségirányítási rendszer, ehelyett saját névvel szerepelünk a termékeinken, ott állunk személyesen a portékáink mögött, és kínáljuk mindazt, amit mi magunk is jó szívvel fogyasztunk el.
Héjjasné Szénási Gyöngyi és családja
